Szerző: Szalóki László  ·  Bioptima Agytréner Központ  ·  2026. június

Egyre több szülő látja ugyanazt a képet otthon. A gyerek leül tanulni, öt perc múlva már máshol jár. A füzet nyitva van, a tekintete a sorokon, mégsem marad meg semmi. A házi feladat elhúzódik estig. Közben jön a feszültség, a vita, a „figyelj már oda” mondat – amitől végül senkinek sem lesz könnyebb.

Figyelemzavar esetén a tanulási gond ritkán csak akarati kérdés. A gyerek sokszor tényleg szeretne jobban teljesíteni. Csak az agya nem mindig tudja azt az éber, mégis nyugodt állapotot fenntartani, amelyben olvasni, számolni, emlékezni és következetesen dolgozni lehet.

Ez a cikk azoknak a szülőknek szól, akik érteni szeretnék, mi zajlik a háttérben, és kíváncsiak arra, hogyan illeszkedhet az Agytréner felmérése és audio-vizuális stimulációs tréningje az ADHD/ADD miatti tanulási nehézségek kezelésébe.

A figyelem nem egyetlen képesség. Inkább egy irányító rendszer, amely egyszerre több dolgot tart kézben: kiválasztja, mire figyeljen a gyerek, kiszűri a zavaró ingereket, fenntartja az éberséget, segít váltani a feladatok között, és fékezi az impulzusokat. Iskolai helyzetben mindez egyszerre kell.

Olvasásnál nem elég felismerni a betűket. A szemnek tartania kell a sort, az agynak össze kell kapcsolnia a hangokat és a jelentést, a munkamemóriának meg kell őriznie az előző mondatot, miközben a következő már érkezik. Ha ez a rendszer hamar kifárad, a gyerek látszólag olvas – belül viszont már rég elveszítette a fonalat.

A figyelemzavaros gyerekek agyában – különösen az ADD típusnál – a lassú théta hullámok dominálnak a frontális területeken. Ez nem metafora: mérhető fiziológiai eltérés. Az agy belül egy folyamatos „film” üzemmódban működik, és hiába mondják a gyereknek, hogy figyeljen jobban – a théta szint ilyenkor csak erősödik, a kívülről jövő utasítás nem éri el azt, ami be kellene hogy álljon.

Videojátéknál, sportban vagy izgalmas helyzetben sokkal jobban teljesíthet ugyanez a gyerek, mert ott az inger erősebb, a visszajelzés gyors, a feladat azonnali jutalmat ad. A matekpélda, a szövegértés és a nyelvtan egészen más idegrendszeri állapotot kíván.

ADHD-s gyerekeknél a frontális théta aktivitás mért csökkentése 14 Hz-es AVS hatására perceken belül következik be. Forrás: Collura & Siever (2009), Siever (2016).

A hétköznapi szóhasználatban sokan külön kezelik az ADD-t és az ADHD-t. Az ADD kifejezést általában a figyelemzavaros, kevésbé hiperaktív gyerekekre használják. Ők gyakran álmodozók, lassúak, szétszórtak – és sokszor csendben maradnak, ezért könnyebb őket alulértékelni. A hiperaktív-impulzív típus jobban látszik: mozog, beszél, beleszól, feláll, kapkod.

Az ADHD három alaptünete a figyelmi zavar, az impulzivitás és a hiperaktivitás. Genetikai háttere van, gyermekkorban kezdődik, tartósan fennáll. Kevésbé ismert, hogy létezik egy „túlfókuszált” típus is, amelyre szorongás jellemző, és amelynél az aktiváló kezelések – köztük a stimuláns gyógyszerek – néha ronthatnak az állapoton. A qEEG-alapú diagnosztika éppen azért lett az elmúlt tíz évben elterjedtebb, mert képes megkülönböztetni ezeket az altípusokat.

A szülő szempontjából a diagnózisnál fontosabb a működés. Sok gyereknél szorongás, alvásgond vagy tanulási részképesség-probléma is társul a figyelmi tünetekhez – ezek egymást erősítik, és együtt kell kezelni őket.

Az integrált mentális állapotfelmérés négy részből áll, amelyek együtt adnak használható képet.

A qEEG (kvantitatív EEG) 19 elektróda segítségével rögzíti az agyhullám-aktivitást és összeveti azt egészséges személyek adatbázisával. Az eredmény egy agytérkép, amelyen láthatóvá válik, hol és milyen frekvencián van eltérés. A melegebb színek (piros, narancssárga) túlzott aktivitást jelölnek, a hidegebbek (kék) alacsonyabbat. ADHD esetén a frontális területeken jellemzően théta túlsúly mutatkozik. A módszer ADHD azonosításában 88% feletti szenzitivitást és specificitást mutat nagymintás vizsgálatokban (Neuropsychology, 1999, 2001).

qEEG agytérkép ADHD-ban: a frontális területeken jellemző théta dominancia (meleg szín), a hátsó régiók normális tartományban. Forrás: Siever (2016).

A HRV (szívfrekvencia-variabilitás) mérés az idegrendszer stressztűrő képességéről ad képet. Feszült, szorongó gyerekeknél ez az érték rendszerint alacsony, ami azt jelenti, hogy az idegrendszer kevésbé rugalmasan reagál a változó helyzetekre – ez figyelemváltásnál és érzelmi szabályozásnál egyaránt érezteti hatását.

Az audio-vizuális stimuláció (AVS) ritmikus fény- és hangimpulzusokat használ. A szemüvegen keresztül érkező fényritmus és a fejhallgatón át hallott hangfrekvencia az agy frekvenciakövetési hajlamát – az úgynevezett frequency following response-t – hasznosítja. Az agy ritmikus ingerre ritmikus választ adhat: az agyhullámok képesek ráhangolódni a külső impulzusra. Ez a mechanizmus a talamuszba futó hang- és fényinformáción keresztül hat, ahol az összes szenzoros beérkező inger kereszteződik, és onnan sugárzódik tovább a kortexbe – így az egész agykéreg elérhető.

A gyereknek a tréning alatt nem kell „jobban koncentrálnia”. Inkább egy vezetett állapotba kerül, ahol az idegrendszer megtapasztalhatja a rendezettebb működést. Ez teszi a módszert különösen hasznossá ADHD esetén: a hatás nem akaratból jön létre.

ADHD esetén a protokollok jellemzően az SMR (szenzomotoros ritmus, 12–15 Hz) és a béta tartomány (15–20 Hz) felé irányítják az agyat. Az SMR a nyugodt, rendezett testi állapothoz és relaxált figyelemhez kapcsolódik. Az ADD célú Joyce-protokoll a bal agyféltekére béta (19–21 Hz), a jobb agyféltekére SMR/alfa kombinációt alkalmaz – ezt a duális stimulációt más eszközzel nem lehet elvégezni.

Joyce ADD-protokoll frekvencia-profilja: bal agyfélteke béta aktiváció, jobb agyfélteke SMR/alfa relaxált figyelem. Klinikai vizsgálat: 30 minnesotai gyerek (Journal of Neurotherapy, 2000). Forrás: AVE Session & Protocol Book, MindAlive, 2022.

SMR/Beta protokoll ADD kezelésre: a jobb agyfélteke SMR lecsendesíti a hiperaktivitást, a bal agyfélteke béta javítja a figyelmi fókuszt. Forrás: AVE Session & Protocol Book, MindAlive, 2022.

Az AVS figyelemzavarral kapcsolatos vizsgálatai kisebb mintákon indultak – ezért érdemes mértéktartóan fogalmazni. Mégis több egymást erősítő eredmény létezik.

Joyce & Siever (2000) – 30 általános iskolás, Minnesota, átlagéletkor 9,3 év

ADD- és olvasási nehézséggel küzdő gyerekek átlagosan 33 alkalmon vettek részt (tíz héten át). A figyelmet TOVA computerized teszttel mérték – a normálisnak tekintett eredmény 100 pont, a 85 alatti egy szórásnyi eltérést jelent a normától. A tréningcsoport minden TOVA-mutatóban javult: figyelmetlenségben, impulzivitásban, reakcióidőben és variabilitásban egyaránt. Egy nagyobb utánvizsgálatban (n=204, hét iskola) 30 alkalom után csökkent a szorongás, a depresszió és a figyelmetlenség, és az 1–11. osztályos gyerekek átlagosan egy osztálynyi fejlődést mutattak szóbeli olvasási szinten.

Joyce, M. & Siever, D. (2000). Journal of Neurotherapy, 4(2), 9–15.

TOVA figyelmi teszt – változás tréning előtt és után. Forrás: Joyce & Siever, 2000.

Micheletti (1999) – 99 ADHD-s gyerek, Houston – AVE vs. Ritalin

Négy csoport: kontroll (n=31), Ritalin/Adderall (n=20), AVE (n=21), AVE+gyógyszer kombinált (n=27). Napi 20 perces ülések, heti 5 napon, összesen 40 alkalom – otthon, szülői felügyelettel. Az IQ-t három teszttel mérték (WRAT, PPVT, Raven). Az AVE-csoport és a kombinált csoport egyaránt szignifikánsan jobban teljesített a figyelmetlenség mutatóiban, mint a csak gyógyszeres csoport.

Micheletti, L. (1999). Doktori disszertáció, University of Houston.

IQ- és teljesítményjavulás a négy csoport összehasonlításában. Az AVE-csoport és a kombinált csoport felülmúlta a csak gyógyszeres csoportot. Forrás: Micheletti, 1999.

Carter & Russell (1993) – IQ és viselkedés, iskolai környezet

14 tanulási vagy figyelmi nehézséggel küzdő fiú, napi AVS-ülések nyolc héten át (összesen 40 alkalom). A Raven IQ-teszt átlagosan 10 pontos javulást mutatott. A tanárok viselkedésskálán (Burks) szignifikáns pozitív változást értékeltek. A düh kontrollja, az akadémiai teljesítmény, a koordináció és a tolerancia mind javult.

Carter, J. & Russell, H. (1993). Texas Researcher, 4, 65–72.

Két figyelemzavaros gyerek agyhullám-profilja egymástól gyökeresen eltérhet. Az egyik gyerek frontálisan théta-dominanciával küzd, a másiknak magas béta jelzi a szorongást vagy a túlfókuszálást. Egyformán kezelni őket olyan, mint egyforma szemüveget adni minden gyereknek, akinek gondja van a látásával.

Az agytréning edzésként működik: ismétlésekkel, ciklusokkal, fokozatos fejlesztéssel. Az agy a harmadik-negyedik alkalom után már „tudja”, hogy tréning folyik, és egyre könnyebben áll az elvárt állapotba. Ezért dolgozunk 6 hetes ciklusokban, visszaméréssel és szükség szerint a program finomításával.

A szülők nem tudományos mutatók miatt keresnek megoldást. Azt szeretnék, hogy a gyerek könnyebben üljön le tanulni, kevesebb vita legyen, jobban emlékezzen, és ne fáradjon el olyan hamar.

Epilepszia vagy fényepilepszia kizáró ok – az eszköz ilyenkor nem alkalmazható. A tréning előtt fontos a hidratáltság és a nyugodt környezet. A gyereknek tudnia kell, mi fog történni, és az első alkalmon ülve, nem fekve végzik a felmérést.

Gyógyszert senki ne hagyjon el önállóan. Ha a gyerek gyógyszeres kezelés alatt áll, a tréninget érdemes a kezelőorvossal összehangolni. A javuló működés idővel változtathat a szükségleteken, de a módosítás mindig orvosi döntés.

Az első lépés egy rövid telefonos egyeztetés, ahol átbeszéljük a fő panaszt. A felmérés során nem az a cél, hogy a gyerek jól szerepeljen – azt szeretnénk látni, hogyan működik most. A mérések és a szülő tapasztalata együtt adnak képet, majd személyre szabott 6 hetes tréningtervet állítunk össze. A tréning otthon zajlik, saját készülékkel, pontos programleírás alapján.

A 6 hetes ciklus végén visszamérés következik, ami megmutatja, mi változott, és merre érdemes továbblépni. A szülő pontosan tudja, mikor, milyen programot, milyen gyakorisággal kell alkalmazni.

A házi feladatot érdemes rövidebb blokkokra bontani. Egy figyelemzavaros gyereknek a „menj, tanulj” túl nagy csomag. Jobban működik a konkrét, rövid utasítás: „Most 8 percig csak az első három példát csináljuk.” A tanulóhely legyen egyszerű, kevés zavaró ingerrel. Sok gyereknél segít, ha a mozgás nem tiltott, hanem keretezett: állva tanulás, rövid szünet, séta közben a szavak ismétlése.

Alvás előtt már ne legyen nagy tanulási vita. A figyelmi rendszer másnap reggel abból dolgozik, amit az éjszaka rendezni tudott. Ha a gyerek tartósan fáradtabban ébred, mint lefeküdt, az önmagában rontja a nappali teljesítményt.

Hivatkozott irodalom

• Carter, J. & Russell, H. (1993). Texas Researcher, 4, 65–72.
• Chabot, R. & Serfontein, G. (1996). Biological Psychiatry, 40, 951–963.
• Collura, T. & Siever, D. (2009). Introduction to Quantitative EEG and Neurofeedback. Academic Press.
• Joyce, M. & Siever, D. (2000). Journal of Neurotherapy, 4(2), 9–15.
• Linden, M. (2004). International Society of Neuronal Regulation.
• Lubar, J. & Shouse, M. (1976). Biofeedback and Self-Regulation, 1(3), 293–306.
• Micheletti, L. (1999). PhD disszertáció, University of Houston.
• Siever, D. (2016). AVE Session & Protocol Guide for Professionals. MindAlive Inc.
• Szabó G. & Szabó Cs. (2014). Debreceni Egyetem.