ADD • ADHD • Kognitív fejlesztés
Agytréning és figyelemhiány: amit a tudomány tud, és amit a szülők tapasztalnak
Az ADHD nem lustasága a gyereknek, és nem nevelési hiba. Olyan agyhullám-mintázat, amelyet mérni lehet – és amelyen lehet változtatni.
Szalóki László • Kognitív kutató, neurotrainer • Bioptima Agytréner Központ
Ha a gyermeke állandóan „szétszórt”, képtelen végigülni egy feladatot, rohan a fejével a falnak, és az iskola egyre több üzenetet küld – akkor valószínűleg Ön is ismeri azt az érzést, amikor nem tudja, kihez forduljon, mi az igazi probléma, és van-e egyáltalán megoldás.
Ez a bejegyzés arról szól, hogyan érdemes ezt a kérdést mérési adatok oldaláról megközelíteni, mit mutatnak a kutatások az audiovizuális stimulációs agytréningről, és hogyan épül fel az a 6 hetes fejlesztési folyamat, amellyel konkrét változásokat lehet elérni.
Az ADHD-s agy másképp „üzemel”
Az ADHD nem fegyelmezési kérdés, és nem jellemgyengeség. Neurológiai szintű eltérésről van szó: az érintett gyerekek agyának frontális területein a théta hullámok (4–8 Hz) túlsúlyban vannak a béta hullámokhoz (14–20 Hz) képest. Ezt agyhullám-felvételekkel (qEEG) pontosan meg lehet mérni.
Ez azt jelenti, hogy a gyerek nem akar figyelmetlennek lenni. Az agya épp abban az állapotban üzemel, amelybe álmos ember kerül. Hiába mondják neki, hogy figyeljen jobban – a kérés hatására a théta aktivitás erősödik. Külső ráhatással nem lehet ezt átírni.
300 000+
Magyarországon érintett személy becslése
99
gyermek vett részt az AVS vs. Ritalin összehasonlító vizsgálatban (Micheletti, 1998)
204
tanuló 7 minnesotai iskolából a Joyce-féle utánkövetéses tanulmányban
Mit mutat a kutatás?
Az audiovizuális stimuláció (AVS) és az audiovizuális entrainment (AVE) területén az 1990-es évek óta zajlanak klinikai vizsgálatok. A legfontosabb eredmények:
Joyce és Siever vizsgálata (2000, 2001)
Michael Joyce 30 figyelemzavaros általános iskolást kezelt napi AVS-szel, 31 alkalmon keresztül, egyenként 20 percen át. A mérőeszköz a TOVA-teszt (Test of Variables of Attention) volt. Az eredmények szignifikáns javulást mutattak figyelemben, impulzivitásban és reakcióidőben. A folytatásban 204 gyereket vontak be 7 iskolából; a tréning után átlagosan egy tanévi előrehaladásnak megfelelő olvasási fejlődést mértek.
Forrás: Collura & Siever (2008) – Az ADD/ADHD-s protokollok fejlesztésének háttere: Carter és Russell (1993) 10 Hz és 18 Hz-es stimulációval kombinált szekvenciákat alkalmazott; Joyce és Siever (2000) bal agyfélteke béta / jobb agyfélteke SMR kombinációval dolgozott.
Micheletti (1998) összehasonlító vizsgálata
Egy 99 gyereket felölelő vizsgálatban összehasonlították az AVS-t, a Ritalin/Adderall-kezelést és a kombinált terápiát. A végeredmény: az AVS hatékonyabban csökkentette a figyelmetlenséget, mint az önmagában alkalmazott gyógyszeres kezelés.
A théta-csökkentés és a tartós hatás
Collura és Siever (2008) bemutatott egy esetet, ahol egyetlen 5 perces kontingens fénystimulációval sikerült tartósan csökkenteni a túlzott théta aktivitást. Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy a stimuláció befejezése után sem állt vissza a korábbi magas théta-szint.
Forrás: Collura & Siever (2008), 8. ábra – A théta amplitúdó (4–7 Hz) az idő függvényében. Az első 30 percben hagyományos neurofeedback. A 30. perctől 5 percig kontingens fénystimuláció (14 Hz). A 35. perctől a stimuláció megszűnt – a théta szint tartósan alacsony maradt.
QEEG-felvétel: előtte és utána
Az agytérképezés (quantitative EEG) láthatóvá teszi az eltérő agyhullám-mintázatokat. Az alábbi képpáron egy 22 éves ADD-fibromyalgiás páciens QEEG-felvétele látható: bal oldalon a tréning előtti állapot (frontálisan kiemelkedő, lassított alfa), jobb oldalon a tréning utáni normalizálódott aktivitás.
Forrás: Collura & Siever (2008), 15–16. ábra – Bal kép: magas frontális lassított alfa (>3 SD eltérés a normatív adatbázistól). Jobb kép: normalizált alfa-aktivitás 7,8 Hz-es AVE után. Az SKIL adatbázis alapján.
Miért mutatnak épp ezek a változók javulást?
A változások mögötti mechanizmust Collura és Siever (2008) több szinten írja le. Az agyhullám-moduláció közvetlen hatáson túl legalább négy másik útvonalat érint.
Az AVS fokozza az agykéreg vérkeringését (cerebralis perfúzió), ezzel növeli az oxigén- és glükózkínálatot a prefrontális kéregben – pontosan ott, ahol az ADHD-ban a legjellemzőbb a hiányperfúzió. Erre a kapcsolatra a funkcionális MRI- és SPECT-vizsgálatok is rámutatnak: az attenciós zavarok agyi képe jellegzetesen hipoperfúzióval jár (Teicher et al., 2000).
A stimuláció neurotranszmitter-szinten is hat. Shealy és munkatársai (1989) 10 Hz-es fénystimulációt követően szignifikáns szerotonin-, endorfin- és norepinefrin-emelkedést mértek. Ez közvetlenül érinti a hangulatot, az impulzivitást és a figyelemszabályozást.
A harmadik mechanizmus az autonóm idegrendszer megnyugtatása. Az AVS alfa-szekciókon 6–10 percen belül mért izomrelaxáció, csökkent bőrellenállás és normalizálódó szívritmus jelzi, hogy az amygdala és a hypothalamus szintjén is elindul egy lecsendesítési folyamat. Az ADHD-s gyerekek nagy részénél ez az önszabályozó képesség gyengébb – a tréning pontosan ezt erősíti.
A figyelemzavar ciklusa a gyermek életében
Érdemes ezt a folyamatot a szülők szemszögéből is megérteni. Az ADHD nemcsak a tanulást érinti. A figyelemhiány és impulzivitás miatt a gyerek szociálisan is nehezebb helyzetbe kerül: tanár-diák konfliktusok, kortársoktól való kirekesztés, önbizalom-veszteség. A kudarcok halmozódnak. Otthon a feszültség megjelenik a reggeli rutinban, a házi feladatnál, a lefekvés körüli csatározásokban.
Az alvással kapcsolatos összefüggés sem elhanyagolható. A melatonin-termelés zavara ADHD-ban dokumentált jelenség – és az alvásminőség romlása visszahat a nappali figyelemre. Rossz éjszaka után még nehezebb a koncentráció, ami újabb kudarcokhoz vezet.
Az agytréning protokollja ezt a ciklust egyszerre több ponton érinti: délelőtti béta/SMR szekcióval a nappali éberséget célozza, esti alfa-programmal az elalvást könnyíti meg, és mindkét irányból hozzájárul a szabályozórendszer erősödéséhez.
Hogyan épül fel a fejlesztési folyamat?
A Bioptima Agytréner Központban minden fejlesztés felmérési szakasszal indul. Ennek oka egyszerű: ADHD-gyanú esetén több különböző állapot is hasonló tüneteket produkálhat (szorongás, alvászavar, trauma), és a kezelési irány ezekben az esetekben eltérő. Az összevont felmérés adatai alapján egyénre szabott program készül.
1
Integrált felmérés (qEEG, HRV, kognitív teszt, vizuális válasz)
Az agyhullám-térkép megmutatja, hol és milyen irányban tér el a mintázat. A HRV az autonóm idegrendszer állapotát rögzíti. A kognitív tesztek a figyelem, feldolgozási sebesség és munkamemória jelenlegi szintjét mérik. A vizuális válasz elemzése azt vizsgálja, hogyan reagál az agy az audiovizuális stimulációra.
2
Egyéni tréningterv – 6 hetes ciklus
A felmérési eredmények alapján állítjuk össze a protokollt: melyik frekvenciatartomány, melyik napszakban, milyen szín- és hangkombinációval. Az ADHD-protokoll jellemzően reggeli béta/SMR szekciókat kombinál esti alfa-programmal. A HRV-légzéstechnika mindkét szakaszban szerepel.
3
Változások nyomon követése, szükség esetén módosítás
Hat hét elteltével újra felmérjük az állapotot, és összehasonlítjuk a kiindulóponttal. A javulás mérőeszközei: TOVA-típusú figyelemteszt, szülői értékelési skálák (pl. Conners-skála), HRV-változás és a qEEG ismételt felvétele.
Amit a szülők leírnak a folyamat során
Az első két hétben főleg azt éreztem, hogy nyugodtabb. Reggel kevesebb a harc az iskolai felkészülésnél. A harmadik héttől már a tanár is jelezte, hogy jobban tud figyelni az órán. Hat hét után az osztályzatai nem változtak drasztikusan, de az energiája, a hangulata más lett – és az otthoni légkör is sokkal csendesebb.
A változások általában nem egy csapásra jönnek. Az első néhány szekcióban a gyerek rendszerint meglepettséggel reagál: az eszköz látványos, szokatlan, és a legtöbb gyereknek tetszik. Az alvásjavulás szokott elsőként megjelenni, utána következik a nappali fókusz stabilizálódása, majd a viselkedéses változások.
Fontos számítani arra, hogy a tréning nem helyettesíti az orvosi kivizsgálást, pszichológiai kísérést vagy a pedagógiai alkalmazkodást. Kiegészíti ezeket – és a kutatások szerint érdemi, mérhető változásokat is produkál.
Miért érdemes adatokból kiindulni?
Az ADHD diagnózisa sok szülő számára évekig tartó bizonytalansággal jár. Várólisták, ellentétes vélemények, iskolai konfliktusok, pénzügyi teher. Eközben az otthoni mindennapok nehezek.
A mérésalapú megközelítés nem azért jobb, mert „tudományosabb hangzású”. Azért praktikus, mert a kiindulóponttól kezdve konkrét adatokkal lehet dolgozni. Lehet látni, mi javul, és mi nem – és ennek alapján módosítani a programot ahelyett, hogy hónapokat várna az ember az első visszajelzésre.
Az agyhullámok nyomon követhetők. A figyelemteljesítmény mérhető. A szülői és pedagógusi értékelések összehasonlíthatók. Ez nem garancia arra, hogy minden esetben ugyanolyan változás jön létre – de azzal indul a folyamat, hogy tudjuk, miből indulunk, és merre kellene tartani.
Ingyenes 15 perces konzultáció
Ha szeretné megérteni, hogy a gyermeke esetében a felmérés mit mutatna, és a tréning hogyan illeszkedne a jelenlegi helyzetbe, foglaljon egy ingyenes telefonos konzultációt. Nem szükséges előzetes diagnózis – a felmérés önmagában is választ adhat arra, mi áll a háttérben.
Tudományos hivatkozások:
Collura, T. F. & Siever, D. (2008). Auditory-visual entrainment in relation to mental health and EEG. In Evans, J. R. (Ed.), Introduction to QEEG and Neurofeedback (2nd ed., pp. 195–223). Elsevier. •
Joyce, M. & Siever, D. (2000). Audio-visual entrainment program as a treatment for behavior disorders in a school setting. Journal of Neurotherapy, 4(2), 9–15. •
Micheletti, L. (1998). PhD dissertation, University of Houston. •
Shealy, N. et al. (1989). A comparison of depths of relaxation produced by various techniques and neurotransmitters produced by brainwave entrainment. Shealy & Forest Institute. •
Teicher, M. et al. (2000). Functional deficits in basal ganglia of children with attention-deficit/hyperactivity disorder. Nature Medicine, 6(4), 470–473. •
Siever, D. (2003). Applying audio-visual entrainment technology for attention and learning. Biofeedback, 31(4), 24–29.
